A Pünkösdi Nyitott Pincék rendezvénysorozat megy akkor is, ha nem akarják. A hosszú hétvégéhez, a három napos ünnephez így tavaszvégen (leszámítva egy apróbb időbeli botlást néhány éve) ragaszkodnak. Az ünnep persze eltartja a rendezvényt, Pünkösd egy darabig még biztos lesz, és a borászok így is, úgy is készülnek erre az időpontra, és ilyenkor általában még azok is nyitva vannak, akiknél egyébként hiába dörömbölnénk a pinceajtón.

A cabernet franc lehet a magyar bor egyik kitörési pontja. A Franciaországból származó, Bordeaux-ban ma is meghatározó fajta új otthonra talált Magyarországon, a kicsi, vastag héjú bogyókat adó szőlő ugyanis képes arra, hogy komplex, nagy ívű, a terroir adottságokat megjelenítő bort készítsenek belőle. Miközben Franciaországban már több mint négyszáz éve szüretelik a tőkékről, a fajta Magyarországon nem volt ismeretlen, igaz, leginkább különlegességként tartották számon. E. 11-es klónját Egerben szelektálták. Elterjedni az 1985-ös állami elismerés után kezdett, de az igazi lökést a kilencvenes évek végére datálható. Bár a cabernet franc a magyarországi vörösboros vidékeken mindenhol fellelhető, s nagy szerepe van Egerben is, látványos áttörésről a Pannon Borrégióval kapcsolatban beszélhetünk.

Időszaki kiállítás nyílt november 9-én a villányi Várostörténeti Múzeumban. A Bor(ász) Sors(ok) című tárlat a borvidék elmúlt 20 évére tekint vissza fotókkal és írásos emlékekkel. Elsősorban a borvidék nagy „öregjei” kaptak helyet a tablókon, de visszatekinthetünk a Villányi Borrend elmúlt húsz évére is, illetve végigtallózhatjuk a Villányban található pincék fotóit is. A kiállítást egy csokor bordallal a BorCanto együttes nyitotta meg Lakner Tamás vezetésével. A kiállítás alapötlete és célja az volt, hogy történelmi tablót állítsanak a villányi borvidék rendszerváltás óta eltelt húsz évének, megörökítve azt a fejlődést, ami ebben az időszakban végbement. A kiállítás azt mutatta be, hogy honnan hova fejlődött a borvidék, példát adva más borvidékek és fiatal borászok számára.