December elsején olaszrizlingeket és rajnai rizlingeket kóstolgattunk. Az olaszokról rögvest írtam, a rajnaikat meg jól elhanyagoltam. Pedig tetszettek. Időhiányra nem hivatkozom, inkább következzenek a rövid feljegyzések az ominózus estéről, kilenc rajnai rizling, csak úgy, semmi logikus sorrendben, semmi logikus válogatással, mindenki hozott pár palackot és így jött ki.

Van, hogy hiba kóstolunk sok bort egyszerre, csak egy marad meg. Vagy inkább egy marad meg úgy, hogy írni kell. Voltak jobbak is akkor, legalább kettő, nagyobbak, erőteljesebbek, de nekem most mégis csak egy. Egy harmadik. Kóstoltunk másfél tucatnyi fehéret pár napja, hordómintát, kedvencet, versenygyőztest egyaránt. Nekem most egy rajnai rizlingről kell írni, pedig nem is déli bor.

Már régóta készültünk Bussay doktorhoz borkóstolóra, de sajnos valami mindig közbejött és sorra hiúsultak meg az időpontok. A hónap utolsó hétvégéjén aztán teljes létszámban érkeztünk meg a csörnyeföldi birtok udvarára. Ekkor még nem sejtettük, hogy milyen különleges élmények várnak ránk a délután (este) folyamán.