Maribori beszámolónk nem lenne teljes, ha nem csatolnák hozzá kóstolási jegyzeteket. Az ottani kóstolások mellett ugyanis zoranka megörvendeztette a szerkesztőséget némi vásárfiával, így öt maribori fehérbor is terítékre került. Könnyed, érleltebb, autochton és világfajta, volt ebben a válogatásban mindenféle, rövid jelentés a kóstolóról.

Hosszasan töprengtem az idén, mi is legyen a nagyszombati bor. Sonka mellé olaszrizling, kenszei kolléga nem ismer tréfát, ugyanakkor vacilláltam a rajnai rizling is jó lenne ide, gondoltam. És akkor rátaláltam erre a borra. A tavalyi elzászi kirándulásunk maradéka a borhűtő biztos hűvösében rejtőzködött eddig. Itt az ideje, hogy megbontsuk. Így lett ő a nagyszombati bor. Hogy megérdemelte-e? Hogy megérdemeltem-e?

Pihent a pincénkben pár palack német rajnai rizling, ajándékba kaptuk őket, illendő volt már elővenni és megkóstolni. De azért betettünk a sorba néhány hazait is, csak hogy legyen összehasonlítási alap. Kellemes kóstoló volt, ismerős tételek éppúgy akadtak, mint totális ismeretlenségből érkezők (ami persze csak a mi fejlődési kényszerpályánkat írja elő rizling téren), voltak nagy visszatérők és első találkozások, jó borok és kevésbé jók is. Összességében azért nem panaszkodhattunk.