A múlt héten megemlített vörösborcsomagban volt még két új vörösbor a Vina Belje pincészettől, egy bemutatón már kóstoltuk ezeket, de akkor sok az ember, nagy az ünnep, eszünk is, iszunk is, keverednek az ízek. Most picit odafigyelősebb kóstolókörülmények között bontottuk meg a kapott palackokat. No igen, minden más hajtás után.
Úgy adódott, hogy egy estén három pinot noirt is megkóstoltunk, nem ez volt a fő cél, de ha már egyszer előkerültek, nem jutottak vissza a pince mélyére. Azt mondják, a pinot noir nem szereti a magyar délt, lévén hűvösebb vidékekhez szokott. Viszont a déliek meg szeretik a pinot noirt és folyton-folyvást kísérleteznek vele. Mi meg kóstoljuk rendületlen, mi mást tehetnénk.
A szép vaskos palackos sor után még tettünk egy kis sétát a pincében, itt már csak 2011-es tételekkel ismerkedtünk. Nagy részük természetesen alakul még, ezért messzemenő következtetéseket nem vonnék le a kóstolásukból, de azért mindig izgalmas ilyen tételeket is kóstolni. Folytatjuk kenszei kolléga beszámolóját a távoli Csörnyeföldön tett borkulturális kalandozásairól, amelyben társaink is voltak kicsiny szerkesztőségünkből.