Amíg az előző napokban pár hasonlóan horvátborilag (is) elkötelezett borfirkásszal (na jó, voltak közöttünk komoly szaktekintélyek is, mint Angela Muir MW, Gerhard Eichelmann vagy Thomas Vaterlaus) jártunk be vagy fél tucat borvidéket, pluszban meglehetős számú bort is kóstoltunk, most két napig már Zágrábban helybe jönnek a borok. Tegnap kezdődött a Vino.Com gasztronómiai és borfesztivál, háromszáz kiállítóval, megszámlálhatatlan borokkal, mindenféle ínyencségekkel, belekóstoltunk a kínálatba, tőmondatos összefoglaló a pénteki napról.

A nagy októberi napsütés felváltotta a nagy szeptemberi esőzést. Mi is fehéreket vettünk elő a pincéből, tavasszal, nyár elején szereztem be ezt a triót, az Isztrián riportoztunk, aki olvassa a Magyar Konyhát, találkozhatott az akkori benyomások legjavával, ezek a borok nem veséződtek ki. De most igen. Malvazija, napsütésben csak malvazija. (Erre ma nekiállt esni...)

Vannak borok, amiket a hétköznapokra vásárolunk meg. Kenszei kolléga nemrégiben az eszéki Metro áruházban bóklászott, hol másutt, mint a borospolcok között és ráakadt erre a borra. Jó áron, egy literes kiszerelésben, malvazija istarska, kosárba került, onnan a hűtőbe, végül a poharunkba.