Mindig örömteli, amikor borászok összefognak, és olyan időpontban próbálnak boros rendezvényt tartani, ami nem megszokott – mégha kötődik is hozzá komoly boros hagyomány. Különösen a Balaton vidékén akut ez a probléma, hiszen a július-augusztusi fürdős főszezon a tóparti borászok (sőt, egyre inkább a kicsit beljebb lévők esetén is) a készletek egy részének a gyors fogyását megoldja. Ezért a többi borvidék átlagánál kevesebbet kell tennie az itt elő borásznak: minden elképzelés, stratégia, törekvés ellenére nincs a Balaton partján olyan hely, pláne több is, összefüggően, ahol egyrészt, a július-augusztusi forgalmat ne a fürdőturizmus generálná, másrészt, a főszezonon kívüli időszakban, még a május-júniust, valamint a szeptember-októbert tekintve is, nem feltétlen a borágazat szereplői által kreált vonzó események láncolata vezérli a turizmust…

A graševina, azaz olaszrizling igazi közép-európai világfi, mindenütt otthon van ezeken a tájakon. Így van Horvátországban is, ahol a Graševina Croatica borászegyesület gyűjti egybe Északkelet-Horvátország, azaz Szlavónia és a Horvát Dunamente területéről a borászokat. Ebben a régióban szinte minden az olaszrizlingről szól, annyira domináns borfajta a graševina, hogy több mint 4300 hektáron termesztik, az éves mennyiség több mint 200 ezer hektoliter. Ez több, mint 20 millió liter bor. Ez 25 millió palackot jelentene, ha abban mérnénk meg. A Graševina Croatica szervezett egy kétnapos túrát elsősorban kereskedőknek és néhány újságírónak, ennek első napján részt vettem én is.

Néha irigykedem Ercsey kolléga lazaságára, ahogy akár itt, akár saját fb-oldalán publikált évösszesítőiben csak úgy repked országok és borvidékek között, felett, majd persze kóstol és igencsak kultúrturistáskodik. Talán az az évtized közöttünk is teszi, hogy az én listám kisebb rádiuszon belül mozog, a covid óta tudatosabb a lelassulás és belefelé nyitás, a kevesebb utazás és a fókuszáltabb figyelem. Néha sikerül is.