Simon Zoltán a Zalai borvidék borászati küldöttje a HNT-ben, egyébként Bussayék kvázi szőlőszomszéda, egy kis családi pincét működtet Csörnyeföldön. Sokáig ő volt a település polgármestere, jó rálátása van a szomszédos országok helyzetére, a szlovén és horvát járványkezelésre, az aranyszínű sárgaság ottani elterjedésére. A csörnyeföldi helyzet mellett  szlovén állapotokról is kérdeztük.

Kongatják a vészharangot az ország nyugati felében, miután tömeges szőlőkivágásra kényszerülnek a gazdák a szőlő aranyszínű sárgasága miatt. Úgy tűnik, hogy drasztikus intézkedések híján pár év alatt az egész szőlő- és borágazat mehet a levesbe, és bár felpislákolt a fény az alagút végén, vagyis legalább már látszik, hogy mi lenne a megoldás, erős a gyanúm, hogy ilyen-olyan érdekek és indokok miatt végül nem fog történni semmi. Nekünk tényleg Mohács kell? Molnár Ákost, a HNT (Hegyközségek Nemzeti Tanácsa) Szőlészeti Szekciójának az elnökét kérdeztük a témában.

Kezdjük rögtön azzal: mérhetetlenül tisztelem Szabó Zoltánt, a látszatát is kerülni igyekszem annak, hogy az egyenrangúság pozíciójából szóljak hozzá (őhozzá és a témához); annakidején meggyászoltam, hogy abbahagyja, akkori kiáltványát megrendülten igazságbeszédként olvastam – no, nem a gyurcsányi, hanem a Szalai Ádám-i értelemben, ha ez mond valamit. De pár dolgot akkor is, ennek ellenére is muszáj leírnom, ha úgy tetszik, kikérnem a magam nevében is Zalának.