Kongatják a vészharangot az ország nyugati felében, miután tömeges szőlőkivágásra kényszerülnek a gazdák a szőlő aranyszínű sárgasága miatt. Úgy tűnik, hogy drasztikus intézkedések híján pár év alatt az egész szőlő- és borágazat mehet a levesbe, és bár felpislákolt a fény az alagút végén, vagyis legalább már látszik, hogy mi lenne a megoldás, erős a gyanúm, hogy ilyen-olyan érdekek és indokok miatt végül nem fog történni semmi. Nekünk tényleg Mohács kell? Molnár Ákost, a HNT (Hegyközségek Nemzeti Tanácsa) Szőlészeti Szekciójának az elnökét kérdeztük a témában.

Kezdjük rögtön azzal: mérhetetlenül tisztelem Szabó Zoltánt, a látszatát is kerülni igyekszem annak, hogy az egyenrangúság pozíciójából szóljak hozzá (őhozzá és a témához); annakidején meggyászoltam, hogy abbahagyja, akkori kiáltványát megrendülten igazságbeszédként olvastam – no, nem a gyurcsányi, hanem a Szalai Ádám-i értelemben, ha ez mond valamit. De pár dolgot akkor is, ennek ellenére is muszáj leírnom, ha úgy tetszik, kikérnem a magam nevében is Zalának. 

A Zalai borvidéken dolgozó szőlőtermelőként, továbbá úgyis, mint a közösségi médiában a témával kapcsolatos tartalmakat megosztó, és különböző médiumoknak ugyanebben nyilatkozó szakember, megszólítva éreztem magam Szabó Zoltánnak, a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazma (FD) kapcsán megjelent írásában.