Kevés kóstoló miatt utazom már el Budapestre, egykor nem így volt ez, de kevés az idő és számolatlanul szaporodnak az események. Maradt nekem a furmint és az olaszrizling, ez a két fajta áll talán hozzám a legközelebb, így a februári furmintos és az októberi olaszrizlinges kóstolók minden évben kötelezőek. 

Már egy ideje kallódik itt ez a beszámoló, a print verzióval annyira behavazódtunk, hogy alig marad idő webre tölteni. Viszont a Kalamáris Borbisztró és Vinotéka Szabó Zoli tematikusában dél-balatoni borokat kóstoltunk nem is olyan rég, méghozzá teltházzal. Nem titkolhatom, hogy elfogult vagyok. Én balatoni lánynak születtem és ott is nőttem fel, bár szőlővárosom – egyelőre - nem része a Balatonboglári borvidéknek.

A karácsonyi esték idén vörösbormentesen teltek. Fehéret, pezsgőt, aszút bontottunk, odakinn 15 fok is volt talán, vasárnapig kellett várnom, hogy előbújjon belőlem a kíváncsiság: a pincében talált kékfrankos vajon milyen is lehet? Élmény, röviden.