Interjúzni jártunk pár hete Hőgyészen, egy fiatal borászt kerestünk fel. Horváth Lászlónak hívják, tehetséges srác, azért ne bízza el magát, de már most akad egy-két izgalmas bora, pedig még csak az ötödik saját szüretét kezdi. Bővebben róla a Pécsi Borozó őszi számában, most egy borát kóstoltam újra és bizony legalább annyira tetszett, mint a pincében. Jöjjön a szürke, ami nem szürke.
Mostanság valahogy úgy adódtak a dolgok, hogy több időt szánok mindenre. Nem is én, de valahogy így jön ki. Átgondoltabban írok, mondhatnám. Vagy csak lassabban. Egy pohár bor időnként túllendít a holtponton. Nem gyakran, még csak nem is minden este, pedig az éjszakába nyúló párbeszéd a monitorral minden éjjel adásban van. Ma éjszaka fehérborra gondolok, délelőtt interjúztunk, egy korty vöröset kóstoltam csak, milyen jólesett, magam is meglepődtem, de ma éjjel mégis fehérre vágyom.
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Weinblütenwanderung Lutzmannsburgban
-
Olaszrizling Október a pécsi Cornel’s borbárban
-
Kibicelés egy borszakírói diskurzushoz
