A legjobb barátomnak van Balatonfüreden egy vitorlása. Családi szenvedély ez náluk, és középiskolás korom óta nyaranta egy-két hétvégére én is részese lehetek az önfeledt hajókázásnak. Akkoriban, a 90-es években egy egészen kicsike hajójuk volt, azt cserélték egy nagyobbra, majd egy még nagyobbra – így már akár négyen is viszonylag kényelmesen alhatunk rajta (a „viszonylag”-ért bocs, Simi, tudom, hogy úgyis szóvá tennéd). Hogy miért kerül ide felütésként ez a magánjellegű történet? Nos, az első hajó neve Charlotte volt, a második pedig Chardonnay. Amikor tehát a poharamba került egy Charlotte névre keresztelt chardonnay, azonnal magával ragadtak a régi emlékek, és úgy éreztem, erről a borról írnom kell…

A borászati kémiában jártas olvasók most bizonyára csóválják a fejüket, hiszen a borok pH-értéke jellemzően 3,5 körül alakul, 4 fölött pedig már rohamosan csökken az élvezeti értékük. De ez a pH nem az a pH. A Magyar Turisztikai Ügynökség jóvoltából az ország egyik, talán kevéssé ismert, ám ezeréves hagyományokkal rendelkező, hatalmas potenciált magában hordozó borvidékére látogattunk el.