A kórházi tartózkodásom a tervezett töredékére csökkent, így a hétre már új terveket kellett szőnöm. Például enni. És kóstolni nem is, legalább végigsimogatni a borhűtőm kedvenceit. Persze az első két napban még többnyire a fáradtság nyomott el, vízszintesben ültem a hátamon. Viszont kedvem lett írni, megírni mindazt, ami elmaradt. Meg ügyintézni, mert időközben egy kedves állatorvos hölgy rosszul mérte fel lehetőségeit a körforgalomba csatlakozásával kapcsolatosan, és ennek az én autóm látta kárát. Amit ugye, a korábbi részekben említettekből kifolyólag nem én vezettem, hogy még egyszerűbb legyen. Bízom a biztosítókban és a rendőrségben, mást nem tehetek. Vagyis megírhatom még, ami szintén elmaradt.

Bár Günzer Tamás és Zoltán testvérek, külön borászatban dolgoznak már hosszú évek óta. A Villányi borvidék egyik kiváló termőterületének számító Ördögárokban aztán telekszomszédok lettek és sok szakmai kérdésben véleményük sem annyira eltérő. A Pécsi Borozó egy asztalhoz ültette a két kiváló villányi borászt.

Harmadízben kerestette a Pécsi Ifjúsági Központ a mediterrán hangulatok borát. A régiós borvetélkedésre összesen 85 bort neveztek a tolnai és baranyai bortermelők, többségében vörösborokat, a fehérek aránya alig több mint 20 százalékos volt csupán. Hogy kinek mit jelenti a mediterrán hangulatot, bizony nehéz megfogalmazni, az viszont biztos, hogy a zsűri a két kiírt kategóriában (fehérek és vörösök) a legjobbat kerete. És találta meg.