Mindig is úgy tartottam, hogy egy igazi írónak vannak olyan pillanatai – nevezzük ezt áldásnak vagy átoknak – amikor csak úgy elkezd írni. Amikor előveszi a klaviatúrát, leül kedvenc fotelébe és hagyja, hogy az ujjai vezessék a gondolatait. Egészen tegnapig úgy gondoltam, hogy én erre egész egyszerűen nem vagyok képes.
Már egy ideje rendszeresen megkísérti a borkedvelőket, így nem véletlen, hogy idén januárban is megrendezték a Fekete Borpince egyedi, "félmaratoni" borkóstolóját. A névválasztás sem véletlen, hiszen egyrészt 21 tételből álló borsorral készült a pincészet, másrészt időben is 8 órás programmal számolhattak, akik részt vettek az eseményen. A borsor összeválogatása során az a cél lebegett a házigazdák szeme előtt, hogy a bemutatott borokkal minél teljesebb képet kaphassunk a pincészet borainak karakteréről, ízvilágának sokszínűségéről.
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Weinblütenwanderung Lutzmannsburgban
-
Исто на српском
