Azt a napot csak a vacsora menthette meg. Nem kisebb elvárást támasztottam vele szemben, mint hogy csökkentse a pénteki ebéd kihagyásából következő bűntudatomat és éhségemet, majd a feledés homályába taszítsa egy rémtett nem sokkal azelőtt általam tudósított, bíróságon elhangzó részleteit. A pécsi Addo étterem Kárpátok ízei elnevezésű hatfogásos borvacsorájára szóló meghívás még a hét elején érkezett, és időszerű volt: a napi menüzést leszámítva mostanában kevés lehetőségem nyílt étterembe menni, gasztronómiai különlegességeket kóstolni.
Néhány éve még vadászni kellett a boros rendezvényeket, mostanában szerencsére majdnem minden hétre jut legalább egy-egy belőlük. Ezt a palettát színesíti újabban a Kalamáris Vinotéka és Borbisztró is, legutóbb a Pécsi Borozó téli számának merlot-tesztjére építve. A szervezőket is meglepte a fokozott érdeklődés, hiszen a pénteki rendezvény mellé még egy ráadás napot is össze kellett hozni, hogy ki tudják elégíteni a felmerülő igényeket: mindkét este több mint 50 érdeklődő vett részt a programon. Mi is szombaton jutottunk el az immár vinotékaként is működő Kalamárisba.
Amikor megkaptam a meghívót, igazán megdöbbentem. Molnár Tamás, azaz a villányi Tamás Bátya emlékére szerveztek október 31-én borvacsorát a pécsi Szent György Fogadóban. Idén nyáron hunyt el, mindössze 58 évesen, betegsége következtében. Bennem csak most tudatosult. Az egyik első villányi borkóstolóm a pincéjében volt, a bor és történelem személyes tolmácsolásában senkit sem hagyott hidegen. Idén áprilisban a pécsi Portugieser Napokon még beszéltünk róla, hogy egyszer majd elmondja, mit gondol a borászatról, hogyan készíti a borait. Elkéstem.