Az olaszrizling nekem március idusa. Ünnep, amit nem egy napig kell ünnepelni, hanem beleivódik a mindennapjainkba. A szabadság bora olaszrizling legyen. Tisztelem a furmintot, megértem az irsai diadalmenetét, de az olaszrizlingért nekem máshogy dobog. Úgyhogy elkezdek olaszrizlingeket kóstolgatni, nincs semmi nagy okoskodás, csak ami épp a kezem ügyébe akad. Hátha többet tudok meg róla, amikor hazatérek.
Egyetemistaként jutottam el először Villányba. Mármint borfogyasztóként, a gyerekkori emlékek most nem játszanak. Volt ennek egy ideje, s azóta bizony nem jártam a legnagyobb villányi pincészetben. Időközben nevet és tulajdonost váltottak, felépült egy impozáns épület, borcsaládok jöttek létre, új borászok keze alatt készül a bor. Én valahogy csak nem jutottam el oda. De hétfőn bejutottam.
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Egy bor: Lansai chardonnay 2021
-
Vitaindító írás a Pécsi Borozó főszerkesztőjétől
-
avagy út az alkoholmentes „bor”-tól a dubaji csokoládéig
-
Egy bor: Vina Laguna malvazija istarska 2023
-
Beszélgetés Barta Károllyal
