Aki ismer, tudja, nem vagyok a friss, primőr borok harsány prófétája, mégis valaki okból minden évben érdeklődve követem a „kié az év első bora” versengést, amelyhez az idei évjárat sikerrel hozzájárult, előrehozva a korai fajták szüreti időpontját. Kóstoltam már augusztusban idei irsai olivért, most egy vadonatfriss, pénteken piacra került villányi rozé került a pohárba.

Ha visszagondolok, mikor is volt legutóbb keddi kóstolón ilyen jó vörös sor, hát nem is tudom. Egyszer a Winespirationben, persze akkor olyan kevesen voltunk, hogy könnyebben tuningoltuk fel magunkat, a borokat. De most tucatnyian ültük körbe az asztalt, elég különböző népek, más szemlélet, más ízlés, de kóstolt mindenki borokat, nem is keveset, ennyi közös. És igen, eljutottunk a 90 pontig, érdemes továbbolvasni.

Van, hogy egy bornak jót tesz, ha nem társaságban, inkább egyedül kóstoljuk, pontosabban kettesben ülünk asztalhoz. Az is jót tesz neki, ha több napig kóstolgatjuk, így míg a palack végére jutunk, teljesebb kép alakul ki. Persze, a hétköznapokban erre kevés az esély, az átlagfogyasztó - ha van olyan -, biztos nem pepecsel ennyit. Inni szeretne, jót akar inni, miért is ne? Hát itt egy jó bor.