A harmadik nap még a pénteki volt. De a hihetetlen tömeg annyira leamortizálta lelkes csapatunkat, hogy tudósításra előbb nem futotta. Ráadásul nem is kóstoltuk végig a kétszáz standot, mivel a sajátunkon tartottuk a frontot. A helyzet szombatra még inkább fokozódott, de erről majd a fiúk beszámolnak, ha kipihenték magukat. 

A java még hátra van, de csütörtökön már ráhosszabbítottunk egy kicsit a nyitvatartásra. Hetényi Emese pincészetük titkaiba avatta az érdeklődőket, mi meg végre beterítettük a fesztivált Pécsi Borozóval. Nem írtuk alá a nemvoltatoknyitva jegyzőkönyvet és közben még arra is jutott idő, hogy kitöltsünk annyi bort, amennyit csak lehetett délutántól késő estig.

A nap, amikor Budapest felé derül ki, hogy az újságok elkerültek bennünket, amikor a Várban pakolunk ki 600 palack bort, amikor a borklaszter standján minden nap a Pécsi Borozó szerkesztői várják az érdeklődőket, amikor még csak módjával kóstolgatunk. Ez volt az első nap, természetesen ki is fejtjük rögvest, a kattintás után.