A Kövesföldről jó időben ellátni a Papuk-hegységig. Ha tiszta a levegő, egész élesen kivenni a domborzat részleteit, egész nap szemlélve pedig nyomon követhető, mennyi színárnyalatban pompázik a nap mozgásával. A villányi, és más pincesorok zsivajától és hangulatától távol fogadja ezentúl Malatinszky Csaba a borászat vendégeit.

A kicsi szilvafácska gyümölcséből készült első pálinkáját kezdetben szinte szégyenkezve töltötte vendégei poharába Lovasi András zenész, énekes, de néhány év pihentetés után ma már bátran kínálja. A veteményes kertjét a háza tetején gondozza, és a nagy neveknél többre értékeli a mindennapokban is megfizethető, minőséget termelő, kisebb családi borászatokat.

Bár a szekszárdihoz hasonlóan régi hagyománya van a szőlőművelésnek és borkészítésnek a tolnai részen is, maga a Tolnai borvidék még csak röpke tizenöt éves múlttal dicsekedhet. Ha egy kicsit letérünk a „sárga útról” és kiszakadunk a betonutak és panelházak rengetegéből, felfedezhetjük a Tolnai dombság szelíd lankáit, az általuk övezett bűbájos kis falvakat és városkákat, ahol szőlőültetvények és takaros kis présházak sorakoznak katonás rendben, múltat idézve, magukon viselve letűnt nyarakat, szüreteket, fűszeres és bársonyos borokat, beszélgetős délutánokat.