Bár a szekszárdihoz hasonlóan régi hagyománya van a szőlőművelésnek és borkészítésnek a tolnai részen is, maga a Tolnai borvidék még csak röpke tizenöt éves múlttal dicsekedhet. Ha egy kicsit letérünk a „sárga útról” és kiszakadunk a betonutak és panelházak rengetegéből, felfedezhetjük a Tolnai dombság szelíd lankáit, az általuk övezett bűbájos kis falvakat és városkákat, ahol szőlőültetvények és takaros kis présházak sorakoznak katonás rendben, múltat idézve, magukon viselve letűnt nyarakat, szüreteket, fűszeres és bársonyos borokat, beszélgetős délutánokat.
Diósviszló, szürkület, havazás. Nem tudjuk biztosan, hogy jó helyen járunk-e, aztán az egyik kapu mögül egy barátságos arc bukkan elő, ismerős hanggal. A Pécsi Borozó Rácz Miklós Tamásnál járt, akit az egyik legígéretesebb fiatal borásznak tartanak szakmai berkekben.
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Weinblütenwanderung Lutzmannsburgban
