Tisztességes nyár nem múlhat el anélkül, hogy ne látogatna el az ember a Magyar Tengerhez. Ha felkészületlenül érkezünk a Balatonra, még mindig könnyen futhatunk bele lehúzós éttermekbe és minőségiként eladott félédes lőrékbe. Azért sokat javult a helyzet az elmúlt évtizedben, és némi információgyűjtés után igazi boros és gasztronómiai élményeket élhetünk át a nagy tó körül. Borbédekkerünk második felében a Pannon Borrégióhoz kötődő földrajzi rokonság okán a déli partra fókuszáltunk.

Mivel gyz kolléga házfestés okán nemrég ránk hagyományozott néhány palackot elfelejtett borai közül, kapva kaptunk az alkalmon, és némi tapasos körítéssel, meg egy kis szkepticizmussal végigkóstoltunk három tételt. Volt meglepetés rendesen.

Biztosra akartunk menni, így egy (számunkra majdnem) biztos befutónak számító étteremmel ajándékoztuk meg magunkat Andorral. Egyúttal (magunkkal szembeni) régi restanciánkat akartuk ledolgozni, amikor a balatonszemesi Kistücsökbe foglaltattunk asztalt. A Csapody Balázs vezette, a balatoni (és dél-dunántúli) vendéglők rossz hírére ráverő étteremben enni nem csak Budapesten menő, és simán megér másfél órás autózást.