Mostanság valahogy úgy adódtak a dolgok, hogy több időt szánok mindenre. Nem is én, de valahogy így jön ki. Átgondoltabban írok, mondhatnám. Vagy csak lassabban. Egy pohár bor időnként túllendít a holtponton. Nem gyakran, még csak nem is minden este, pedig az éjszakába nyúló párbeszéd a monitorral minden éjjel adásban van. Ma éjszaka fehérborra gondolok, délelőtt interjúztunk, egy korty vöröset kóstoltam csak, milyen jólesett, magam is meglepődtem, de ma éjjel mégis fehérre vágyom.

Ma este valamit bontani kellett, egy (két) pohár borral koccintani Gyurta Dani aranyérmére, világcsúcsára, hihetetlen szép úszására. A hűtőben ott volt egy bor, már egy ideje szemezgetünk, ha már úszás, akkor legyen valami buborékos, okoskodtam ezen logika mentén és kivettem a jól behűtött Eszterbauer Gyöngyözőt. A szekszárdi pincészet is felvette a kesztyűt és a burjánző gyöngyözőbor-divatra válaszolva elkészítette a saját változatát, mégpedig ottonel muskotályból. Csavarzárat megteker, tölt, koccint, ünnepel.