Három hónapja lassan, hogy a Szerdai Borklubban két tucat plusz még egy cabernet franc került ki a kóstolóasztalra. A Pécsi Püspöki Pincében jöttünk össze, voltunk szép számban, törzstagok és a villányi választott vezérfajta alkalmi kedvelői is. Javarészt Villány, javarészt 2006, de voltak máshonnan és más évjáratokból is. Kóstoltunk magyarok és nem mellesleg ideiglenesen hazánkban tartózkodó amerikai, ausztrál és indiai borászok is. Született persze végeredmény, tizenhét ugrotta meg a lécet, vagyis került 80 pont fölé - az átlagot osztom meg most a publikummal.

Borturista barátaink visszaköltöztek Kaliforniába. Nyertünk így ugyan Napa-völgyi tudósítókat, de hát azért oszlopos tagjai voltak ők kicsiny borklubunknak. Sanyi és Szabrina már az óceánon túl, de mielőtt gépre szálltak volna, utolsó közös klubestünkön prezentáltak egy emlékezetes borsort. Borturista Sanyi kedvence, a malbec került a poharainkba. Rögvest féltucat példányt áldoztunk fel, nem bántuk meg. Nem vagyunk nagy malbec rajongók, még rendszeres fogyasztónak se mondhatjuk magunkat ezen a tájon, ez a hat bor Mendozából azonban kedvet csinált a folytatáshoz.

Próbálkoztunk már többször a hitetleneknek bebizonyítani, hogy a dalmát vörösborok tudnak szépek, izgalmasak, jók lenni. Nem mindig sikerült, pedig volt már kóstoló többször is. Plavac malikat is hoztunk kétszer, az elsőről nem készült beszámoló, a másodikat meg itt visszaolvashatják. A régi kedvencünket kóstoltuk többen, reményt adott, hogy érdemes tovább keresgélni. Dusán barátunk hozott egy karton plavac malit, egyenesen a Pelješac-félszigetről, ahol a két legismertebb terroir, a Dingač és a Postup található. Valójában csak öt bort, a hatodik kakukktojás volt, egy Hvar szigetről származó bor. Erről most nem, viszont a másik ötről meg olvashatnak kattintás után.