Múlt pénteken újabb pincészet mutatkozott be a Kalamáris Borbisztró és Vinotékában, ezúttal a Szekszárdi borvidék egyik dinamikusan fejlődő üstököse, a Szeleshát Szőlőbirtok tartott előadással egybekötött borkóstolót. Külön-külön már mi is kóstolhattuk a boraikat, azonban egyszerre a komplett borsorukat még sohasem, most ezt a hiányosságunkat is pótoltuk a listáról.
A soproni borok kapcsán van némi tapasztalati háttérkülönbség kenszei kollégával, lévén ő ezeken a borokon szocializálódott, míg én inkább a déli vörösökön. Máshogy érzékeljük a gyümölcsösséget, savakat, valahogy itt a hangolás máshogy alakult. Most egy kékfrankost kóstoltunk közösen, Sterlikék éjszakai szüretelésű borát.
Rendeltünk egy tucat bort az osztrák borkereskedőktől, talán a térség legnagyobb ilyen típusú cége, jó webshoppal, sok üzlettel, nem mellesleg jó is csinálják a dolgukat. Sokat vásárolok náluk, de most az érdekelt, milyen lehet az a borsor, amit saját név alatt hoznak ki. Páran összedobtuk, megrendeltük, majd jó pár hetet pihent a pakk a raktárunkban, mire sor került rájuk. És még két osztrák palackot hozzácsaptunk a sorhoz, ha már egyszer.