Az évek óta kitartó és lelkes közönséggel működő szekszárdi boregyetem novemberben a szekszárdi borvidék jövőjét vette górcső alá. Hat borász gondolatai, tíz borral katalizálva. Nagy megmondás nincs, nem is kell, de ha valóban a hallottak alapján fogalmazódik meg/újjá a szekszárdi borjövő, akkor nekünk tetszik az út.

A Bátaszék–Bátai hegyközség a Szekszárdi borvidék része, ahol Szekszárdhoz hasonló méretű szőlőterület található. A nagy különbséget a feldolgozás jelenti, hiszen itt inkább eladják a szőlőt vagy folyóborként értékesítik. Kevés a palackos bor, hiányoznak a nagy húzónevek. Mi azonban mégis útnak eredtünk, hogy megnézzük Bátaszéket és Bátát, és felkutassuk azokat az értékeket, melyeket érdemes a borturistáknak is felkeresniük, ha a környéken járnak. Találtunk is jó néhányat, a táj szépségéről nem is beszélve.

Nem tudom, hol lehet a kékfrankos határa. Meddig mehet el koncentráltságban, hogy ne menjen a gyümölcsök, az elegancia rovására. Most ott tartunk, hogy csak néhányan kezdtek el komolyabban foglalkozni a fajtával, dűlőben, mélységben, komplexitásban. Az nem vitás, hogy ez a fajta itthon van Magyarországon, itthon van Szekszárdon. Hogy a Szenta-völgy mit tud ezen felül, mindeddig keveset tudtunk róla.