Nemrég volt ugye némi születésnapi mulatság, bontottuk is pár palack bort, két zsák üres üveget vittem ki a szelektív járathoz, gondolták is a srácok a kukásautón, micsoda alkoholista ez már megint. No de ami elfogyott, elvitték a palackját is, viszont akadt egy-kettő bontott tétel, bettem a hűtőbe, jól visszadugózva. Ahogy lenni szokott, majd megiszogatom esténként, gondoltam, aztán persze nem. 

A kilencvenes évek borfejlődésének nagy nyertese a cabernet sauvignon volt. A villányi borászok stílusteremtése ahhoz vezetett, hogy alig pár éven belül mindenki a cabernet sauvignont kereste, ha vörösbort szeretett volna inni. Ma mintha kicsit alábbhagyott volna a CS-divat, de ez nem akadályozott meg bennünket abban, hogy tematikus összeállítást szenteljünk a fajtának. Merthogy készülnek bizony szép vörösborok a déli végeken ebből a fajtából, sok házasításnak ez az egyik alapja, de önállóan is nagy a bizonyítási vágy. Némi ismeretterjesztés előbb, majd a teszt eredményei a következő oldalakon.

Nálunk az október a pinot hava volt, ez nem lehet kérdés. Egyrészt a Pécsi Borozó őszi számában ez volt a tematikus teszt, aztán meg volt itt nagy vertikális kóstoló Vylyan pinot-kból, előbbi megvolt, utóbbi viszont nekem sajnos kimaradt. De nemrég nekem is a horgomra akadt egy komoly versenyző, mindjárt meg is ismerkedünk vele. Jön azonban a téli szám, persze megint lesz tematikus kóstoló (megjelenés december elején), méghozzá cabernet sauvignonból. Nem kevésbé lesz izgalmas, mint a burgundi társ megmérettetése, ez biztos, de a lelkesedésem azért halványabb, sohasem tagadtam, nem éppen a szívem csücske ez a fajta. Persze, ha szép példánnyal találkozom, én is szívesen lelem örömömet benne (de ezek az alkalmak sajnos elég ritkák). Az a bizonyos horog fogott ebből a fajtából is egy közelebbi ismerkedésre mindenképpen érdemes alanyt.