Nálunk az október a pinot hava volt, ez nem lehet kérdés. Egyrészt a Pécsi Borozó őszi számában ez volt a tematikus teszt, aztán meg volt itt nagy vertikális kóstoló Vylyan pinot-kból, előbbi megvolt, utóbbi viszont nekem sajnos kimaradt. De nemrég nekem is a horgomra akadt egy komoly versenyző, mindjárt meg is ismerkedünk vele. Jön azonban a téli szám, persze megint lesz tematikus kóstoló (megjelenés december elején), méghozzá cabernet sauvignonból. Nem kevésbé lesz izgalmas, mint a burgundi társ megmérettetése, ez biztos, de a lelkesedésem azért halványabb, sohasem tagadtam, nem éppen a szívem csücske ez a fajta. Persze, ha szép példánnyal találkozom, én is szívesen lelem örömömet benne (de ezek az alkalmak sajnos elég ritkák). Az a bizonyos horog fogott ebből a fajtából is egy közelebbi ismerkedésre mindenképpen érdemes alanyt.

Február végén tettünk egy villámlátogatást Belgrádban, más munkánk vezérelt bennünket arra, de ha már épp akkor rendezték meg a BeoWineFair nevű borfesztivált a helyi vásárközpont területén, megnéztük, mit kínálnak. Kóstolni nemigen volt szerencsénk, lévén az autóvezetéssel nehezen összeegyeztethető, de barátainktól kaptunk pár palackot, hármat legutóbb fel is bontottunk. Helyi fajták, világfajták, két pincészet. Meg egy rövid kóstolási jelentés.

Hosszasan kóstolgattam én ezt a három bort. Hordómintaként kaptam őket még két hónapja. Kibontottam, kóstolgattam, aztán a jegyzeteket jól elkavartam. Mostanság a második palackokat is megbontottam, a köztes időkben azért kitettem őket mindenfajta megpróbáltatásnak, nem csak a borhűtő kényelmes hűvösében pihentek. Hurcolásztam őket, voltak túl hidegben és túl melegben, egymáson, kartonban és polcok, bár fektetve mindig, állítva soha. Két körben győztek meg, nem tehetek róla, vállalom.