Csilleltünk a Rokusch teraszán, élveztük a napsütést és a fekete italt, dumálgattunk (akkor még lehetett). Ahogy az már lenni szokott, azon elmélkedtünk, mi legyen a második kávénk. Amikor a mindig mosolygós Agócs Réka segítségével eldöntöttük, melyik legyen, alig vártuk, hogy kihozza, mert közben csak arról beszéltünk, hogy nagyon-nagyon szeretnénk megnézni a gyárvárosi CrackerJack Coffee Roasters pörkölőt, élőben. Réka meg simán azt mondta: “Persze. Gyertek.”
A plébánia nyugatnémet rokonságának érkezése mindig nagy szenzációnak számított a faluban. Kati néni és Jozef évente kétszer érkeztek. Bejött nekik a nyugat-keleti ingajárat, oda-vissza rendesen megpakolták az Opel Berlina karavánt. Hozták a levetett nyugati ruhát, a kis testi hibás műszaki cikket, nagy mennyiségű csokoládét, a Tibi csokitól és a Katica tortabevonótól megcsömörlött hazai rokonságnak, és diabéteszes savanyúcukorkát a plébó cukorbeteg anyjának.
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Weinblütenwanderung Lutzmannsburgban
