Jó pár éve már annak - egészen ponto­san hat -, hogy útnak eredtünk egy nyári napon. Az úticél Báta volt, a “projekt” pedig, hogy hogy felkutas­suk azokat az értékeket, melyeket érde­mes a borturistáknak is felkeresniük, ha a környéken járnak. Mert bár sokan hiszik, hogy a Szekszárdi borvidék véget ér a vá­ros határában, illetve a környező dombok ölelése után, ez koránt sincs így. A Sárköz peremén, a Szekszárdi borvidék déli részén ugyanis van egy kis ékszerdoboz, melyről Féja Géza így ír Sarjadás című művében: „Van itt minden: folyó, patak, sík föld, domb, hegy, sziget, erdő és vízi erdő, meleg vizű ártézi forrás, a természet nagyon kedvelhette ezt a tájat, pazarul szórta kincseit. Az erdő teli gyöngyvi­rággal, a hegy szőlővel, gyümölcsösök­kel, védett hajlatainak a bora vetekszik a villányival, szekszárdival.”

Érdekes eseményre invitált június végén a Horvát Turisztikai Ügynökség: Horvátország keleti részének, Szlavóniának a turisztikai attrakcióit mutatták be, diavetítés, videóvetítés, kerekasztal formájában. A turisztikai élmények bemutatása végül gasztrocsemegével zárult: Győrffy Zoltán vezetésével a szlavóniai borvidékekről egy röpke kóstolót kaptunk, ehhez pedig finom helyi ételspecialitások dukáltak. De menjünk sorban.

Idén harmadik alkalommal hirdették meg az Országház Bora versenyt, amelynek díjkiosztó ünnepségére a Parlament Vadásztermében került sor.