Az elmúlt hetekben (amint az a megfogyatkozó poszt-számból is látszott) kicsiny stábunk jelentős része nem lusálkodott, hanem külföldön terjesztette a Pannon Borrégió jóhírét. Hazaérkezve azonban rögtön az a jó hír fogadott bennünket, hogy még csak ki se józanodtunk (a fáradtságból), máris várt a munka. Kedden rendezték meg ugyanis a negyedik Pécsi Borbörzét. Ott voltunk, koccintottunk alpolgármester borúti elnökkel, poharunkat emelhettük egy új polgármesterre, mindenki ott volt, nobilitások és barátok szinte teljes sora mellett azért mi szorgalmasan végigjegyzeteltük a teljes kínálatot, mindeközben csak egyetlen poharat törtünk, azt is a legvégén. Jönnek a részletek.

A napokban keserű szájízzel fogadtam el azt a megmásíthatatlan tényt, hogy az előre bespájzolt, és gondosan tartogatott Szabó Zoltán 2006-os Rajnai Rizlingből már csak egy palack árválkodik a bortartóban. Elfogultságomat nem is tagadom, ezért a bú (s bánat): venni már nem lehet (na jó, a botrytis verzió még talán kapható A Hordóban), a PB szerkesztőségének "felső vezetése" pedig úgy tesz, mintha meg se hallaná a dugi tételek hollétét firtató kérdéseimet. Mi tehetünk? Borkóstolót szervezünk Kenszei kollégával a Szabó Pincébe, megkóstolandó a néhány hónap múlva kapható 2008-as Szabó-borokat.

Kincses Baranya bemutatkozott Budapesten, mi sajnos nem voltunk ott, kóstolt viszont lassan már állandónak mondható külmunkatársunk, kiküldött budapesti emberünk: Palack kolléga. Az alábbiakban az ő élményeit osztjuk meg olvasóinkkal. 

Egyre többet hallok, olvasok Pécs környéki pincékről, borokról. Szép lassan feltűnt az el-kellene-menni-oda térképemen ez a borvidék is: kezd kirajzolódni, színesebbé válni a korábban fehér folt. Múlt szombaton pedig az élmény házhoz jött nekünk budapestieknek. Elég volt a belvárosba mennünk késő délután, hogy ihassunk nem is egy korty baranyai bort. Négy pince huszonhat tételét lehetett kóstolni, nem is kell már elutaznom oda – gondoltam a kóstoló előtt.