Fárasztó nap volt ez a mai, bemorcosodtam a nap végére, szerencsére kéznél volt a mai nap egyetlen bora, amelyet akár kézbe vettem (az átpakolt ládák nem érnek), mivel vezettem egész nap, kísértem tíz lelkes embert, akik viszont bort fogyasztottak. Délelőtt tíztől délután ötig, némi tolmácsolással egybekötve, ez most lefárasztott. A család elég jól viselte a morcoskodást, én kevésbé, inkább kibontottam a mai bort. Egy ilyen nap végén nem jöhet más, mint egy vörös. Egy igazi, tartalmas, megnyugvást hozó vörös.

Nemrég volt ugye némi születésnapi mulatság, bontottuk is pár palack bort, két zsák üres üveget vittem ki a szelektív járathoz, gondolták is a srácok a kukásautón, micsoda alkoholista ez már megint. No de ami elfogyott, elvitték a palackját is, viszont akadt egy-kettő bontott tétel, bettem a hűtőbe, jól visszadugózva. Ahogy lenni szokott, majd megiszogatom esténként, gondoltam, aztán persze nem. 

A kilencvenes évek borfejlődésének nagy nyertese a cabernet sauvignon volt. A villányi borászok stílusteremtése ahhoz vezetett, hogy alig pár éven belül mindenki a cabernet sauvignont kereste, ha vörösbort szeretett volna inni. Ma mintha kicsit alábbhagyott volna a CS-divat, de ez nem akadályozott meg bennünket abban, hogy tematikus összeállítást szenteljünk a fajtának. Merthogy készülnek bizony szép vörösborok a déli végeken ebből a fajtából, sok házasításnak ez az egyik alapja, de önállóan is nagy a bizonyítási vágy. Némi ismeretterjesztés előbb, majd a teszt eredményei a következő oldalakon.