Éppen egy éve írtam a Maczkó borokról, ültem a Maczkó teraszon, mondjuk akkor Villány könnyed arcát kerestük, ezúttal viszont hardcore vörösborok kerültek a poharamba, köszönhetően a kedves és rendkívül aranyos Maczkó házaspárnak, Robinak és Boginak.

Az eszéki borfesztivál az éves bornaptár kötelező kezdőrendezvénye, nekem személy szerint az idei volt a hatodik a hétből, busszal közel negyvenen meg harmadik alkalommal utaztunk le. Azaz most lefelé csak a csapat utazott, én kétnaposra vettem a túrát. Kalandtúra indul, vonattal Eszékre!

Régóta sejtjük, tudjuk, hogy a Villányi borvidék ikonikus dűlője, a Kopár nem csak kinézetében hasonlít a mediterráneum mészköves karsztjaihoz, hanem minden tekintetben olyan, mint pl. a Pelješac-félsziget ikonikus termőterülete, a Dingač. Na jó, nem mindenben. Itt nem a tenger mossa a dűlő lábait, hanem a Pannon-síkság. De ez azt is jelenti egyben, hogy minden a bor a Kopárból olyan, mint a legtöbb horvát „plavac mali szörny“?