Szokásos Duplacsavarnak indult ez a riport is, de aztán mégis más lett. Miközben mégsem lett más. A kóstolt tételek kölcsönös megfejtése és a kapcsolódási pontok keresése adta az este vezérfonalát, miközben még ettünk is egy jót. Pécsről indulva kora délután érkezünk Günzer Tamás nem is olyan régen átadott pincészetéhez. Körbenézni nem nagyon van idő, egy karton válogatott borral és a szomjas utazóknak szánt extra üveg rozéval, no meg poharakkal felvértezve már indulunk is úticélunk felé.
A Vinistra nem a legnagyobb, nem a legszakmaibb, nem a legnépesebb, de mégis a leghangulatosabb borkiállítás/vásár/fesztivál Horvátországban. Bár még nem voltam olyankor, amikor ne szemerkélt volna legalább egy napig az eső, mégis sok a csábereje. Például van malvazija, van tenger, van sok jó arc borász, és idén még villányi cabernet franc is volt. Ott jártunk, képes-szöveges rövid beszámoló következik.
Diósviszló, szürkület, havazás. Nem tudjuk biztosan, hogy jó helyen járunk-e, aztán az egyik kapu mögül egy barátságos arc bukkan elő, ismerős hanggal. A Pécsi Borozó Rácz Miklós Tamásnál járt, akit az egyik legígéretesebb fiatal borásznak tartanak szakmai berkekben.