Sok szekszárdi borászat vonatkozásában beszélhetünk arról, hogy generációkat ível át családjuk történetében a szőlő szeretete és a borkészítés. Vesztergombiék esetében az 1700-as évekig kell visszamennünk az időben, hiszen a ma is használatos címerük - melyen egy róka látható, mancsában egy szőlőfürttel - egyértelmű utalás arra, hogy a család életében jelen volt a szőlő és a bor. Azt, hogy mennyire elkötelezett família voltak, mi sem jelzi jobban, hogy Szekszárdon az első hegybíró is Vesztergombi volt, mindez pedig komoly szakmai és társadalmi elismertséget is jelentett abban az időben. Portré a Pécsi Borozó őszi számából.

Ma már ritkaság számba megy, hogy szülőről gyermekre tud szállni egy-egy mesterség. Azonban nem a borászoknál. Talán olvasóinknak sem kell túl sokat gondolkodni és már sorolják is a példákat. És, így van ez legutóbbi házigazdáink Bock József és Bock Valér, valamint vendégeik, Vesztergombi Ferenc és Vesztergombi Csaba esetében is.

Sikerrel zárult a szekszárdi Polip Ifjúsági Egyesület és a Diagonál Magyarország szervezésében Az őshonos kadarka címmel meghirdetett rendezvény március elsején, amit tartalmas előadások és Kovács János Venesz-díjas mesterszakács kadarkához készített ételei gazdagítottak. A nagy érdeklődést kiváltó estnek a Mészáros Borház adott otthont, ahonnan a szekszárdi borászok se maradtak távol: Mészáros Pál, Vida Péter, Módos Ernő, Heimann Zoltán, Eszterbauer János és Vesztergombi Csaba mutatták be kadarkáikat.