„A borivás a szerelem legközelebbi rokona" – tartja a mondás és ez karantén idején hatványozottan igaz. Legalábbis rám. Az első napokban, amíg tartott a „rózsaszín köd”, minden új volt és izgalmas, kitárult a horizont: az online filmek, színház, múzeumok, edzés és a könyvek mellett előkerült pár féltve őrzött palack is… Aztán lassacskán megszokjuk, hogy a háttérben duruzsol az interaktív aerobic, miközben melegítőben ülünk a kanapén sörrel a kezünkben és azon filózunk, hogy mit főzzünk holnap. Apropó, főzés. A „szürke hétköznapok” fázisba lépve izgalmas kihívást találtam a bor-étel párosítások játékában. Következzen most egzotikus lencsefőzelékem és egy román pezsgő története… 

Olyan egyszerű azt mondani, hogy a körülöttünk élő népek semmit nem tudnak rólunk és évszázadok óta a vesztünkre törnek. Bezzeg mi tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy ők kik, nem igaz? Pontosan tudjuk, hogy semmi joguk itt lenni, menjenek csak vissza a hegyeken túlra, a többit pedig bízzák ránk. Én valami mást javaslok, amivel talán nem leszek közönségkedvenc, de ha megfogadják a tanácsomat, nem fogják megbánni!