A Pünkösdi Nyitott Pincék rendezvénysorozat megy akkor is, ha nem akarják. A hosszú hétvégéhez, a három napos ünnephez így tavaszvégen (leszámítva egy apróbb időbeli botlást néhány éve) ragaszkodnak. Az ünnep persze eltartja a rendezvényt, Pünkösd egy darabig még biztos lesz, és a borászok így is, úgy is készülnek erre az időpontra, és ilyenkor általában még azok is nyitva vannak, akiknél egyébként hiába dörömbölnénk a pinceajtón.
Fárasztó nap volt ez a mai, bemorcosodtam a nap végére, szerencsére kéznél volt a mai nap egyetlen bora, amelyet akár kézbe vettem (az átpakolt ládák nem érnek), mivel vezettem egész nap, kísértem tíz lelkes embert, akik viszont bort fogyasztottak. Délelőtt tíztől délután ötig, némi tolmácsolással egybekötve, ez most lefárasztott. A család elég jól viselte a morcoskodást, én kevésbé, inkább kibontottam a mai bort. Egy ilyen nap végén nem jöhet más, mint egy vörös. Egy igazi, tartalmas, megnyugvást hozó vörös.
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Weinblütenwanderung Lutzmannsburgban
