Egy hónapja került poharunkba rengeteg malvázia Motovunban. Szürcsöltük, csócsáltuk, kiköptük, hümmögtünk, megírtuk, íme!
Beugrottunk Gianfranco Kozlovichoz egy percre, aztán persze több óra lett belőle, séta a pincében, ücsörgés a teraszon, sőt, még néhány idősebb évjáratú palackból is kipattant a dugó, ami már mindenképpen írásra serkentett…
Sok kő, kevés fa és még kevesebb árnyék, igaz, a végén nem is volt rá szükség, egy kandalló jobban jött volna, mert megtréfált a márciusi nap és konkrétan fáztam Dubrovnik utcáin. Igaz, legalább végre eljutottam a városba!