Az új esztendő első közösségi kóstolóján célkeresztben a Tringa-borok, de bemelegítésképpen megkóstolunk néhány fehérbort is. Tringáéknál nagy vörösökkel számolunk, így kell is a ráhangolás. A szokásosnál többen üljük körbe a szerkesztőség nagy asztalát, a hely szűkös, a hokedlik kényelmetlenek, de a borok ennyit legalább megérnek. Szerda, hét óra múlt, kezdünk.
Az ősz a borfesztiválok időszaka, ugye. Ilyenkor akarva-akaratlan az ember némi borral tér haza. A hipermarketekben különkatalógusok kínálják a leértékelt portékát, megint csak kerül egy-két palack a bevásárlókosárba. És akkor a végén böngészi a netet és megint akciós borba botlik. A fehéreket ilyenkor gyűjtöm be – az új évjárat ígérete miatt sokan azt hiszik, hogy ezeket már nem kell venni, pedig épp most kezd a többségük igazán izgalmas lenni. Az én borrégiós fehér különkartonom így nézne ki.
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Weinblütenwanderung Lutzmannsburgban
-
Исто на српском
