India neve hallatán aligha a bor az első, ami eszünkbe jut. Fűszerek, tea, esetleg whisky – ezek sokkal inkább. Pedig az ország borászata az elmúlt évtizedekben csendben, de láthatóan elkezdte kijelölni saját helyét a világ bortérképén. Ebből az egyre szélesedő és egyre egyedibb jegyeket mutató kínálatból adott ízelítőt a Grover Zampa borászat budapesti kóstolója. A borsort végigjárva képet lehetett kapni róla, milyen stílusban és milyen ambíciókkal készülnek ma az indiai borok.

A tállyai három jómadár, vagyis a Tokaj Drei alias T3 már az indulása óta ott van a radarunkon, végigkövettük a kezdeti lépéseiket, beszámoltunk az első sikereikről, most pedig kissé fellengzősen azt kértem tőlük, hogy foglalják össze az elmúlt éveket, honnan jöttek, hová jutottak, melyik kihagyott ziccert sajnálják a leginkább és melyik góljukra a legbüszkébbek. Lássuk!

Ritka luxus, hogy három majdnem teljes napra ki tudunk szakadni a fővárosból. Mivel régóta terveztük, kicsit sűrűbb is lett a hosszúhétvége, mint ideális volna, de eszünkben sincs panaszkodni. Sőt! A saját szőlőben kezdett kiruccanás kényelmes túrával Zalaszabarba vitt minket első este, a Kányaváry Borbirtok impozáns központjába. Kiszámítottan szép borok, egy elvesztett pénztárca, dalvadászat és egy megostromolt pincérlány. De ezekről később.

Március elején újabb kóstolóval készült a pécsi Eleven Borbár: ezúttal a nemzetközileg is elismert, dűlőszelektált egri borairól híres Kovács Nimród Borászat tartott 9 tételes kóstolót, amelyet Bíró Noel borász vezetett. Az esemény során a birtok legfontosabb tételei mellett muzeális borok is pohárba kerültek, amelyek azt mutatták be, hogyan formálódott a pincészet stílusa az évek során, és milyen válaszokat ad a jelenlegi borpiaci trendekre.

A Tavaszi Kvaterka pedig egy olyan rendezvény lett, amely a másik huszonegy borvidékkel szemben egy évjárat bemutató: ilyet, így, senki más nem csinál, sehol sem. Hogy miért, az egy külön cikk témája lehet nyilván, itt nem is tárgyalom ezt a részt tovább.

A Neszmélyi borvidék egyike hazánk leghányatottabb sorsú boros területeinek. Az egykor Európa-hírű szőlők (már Mátyás korában is, aztán a törtök kiverését követően egészen a filoxéráig) a filoxérát alig tudták átvészelni, az újratelepítések, a gyökeresen más fajtastruktúra nem igazán volt adekvát azzal, amit a talaj- és klímaviszonyok itt megköveteltek. A folyamatos válságok hatására a szőlőskertek még a borvidék státuszt is elveszítik, csak 1977-től újra hivatalos borvidék Neszmély.

A Neszmélyi borvidék egyike hazánk leghányatottabb sorsú boros területeinek. Az egykor Európa-hírű szőlők (már Mátyás korában is, aztán a törtök kiverését követően egészen a filoxéráig) a filoxérát alig tudták átvészelni, az újratelepítések, a gyökeresen más fajtastruktúra nem igazán volt adekvát azzal, amit a talaj- és klímaviszonyok itt megköveteltek. A folyamatos válságok hatására a szőlőskertek még a borvidék státuszt is elveszítik, csak 1977-től újra hivatalos borvidék Neszmély.

Idén tizenegyedik alkalommal rendezték meg a Tavaszi Kvaterkát Tatán az Esterházy Pezsgőgyárban. A Neszmélyi Borút Egyesület március 6-án és 7-én várta a szakmabelieket és borkedvelőket közel 20 borászattal és több, mint 100 féle borral. Az eseményen Rácz Réka és Jakab Tamás is ott járt, így négy részben tudósítunk a programról - az elsőben Réka, majd három epizódban Tamás meséli el tatai élményeit.

A február még a vacogás, a szürkeség, a hideg hónapja: az ezt megjelenítő szikár furmintokból itt, délen nem kérünk. Szerencsére Tokaj-Hegyalja tud mást is.

Amióta csak megismerkedtem a boraikkal, beleszerettem a Benvenuti teranok karakterébe, a dűlőkbe, Motovunba és ezen keresztül Isztriába. Nekem ők voltak a kapudrog a tájhoz, miattuk térek vissza időről-időre a vidékre. Most Zágrábban futottunk össze, egy borvacsora erejéig…