Pici földrajz és „szakma”: az ország jól behatárolható sokszög jellege, és a két magashegyi szakasz helyszín, az Alpok és a Pireneusok meghatározzák azt, hogy majdnem mindig egy hozzávetőleges kört próbálnak leírni a szervezők, északról indulással, a két magashegyi rész útba ejtésével, majd a visszakanyarodással Párizsba. A verseny második fele is ezt az utat járja be.

Tehát Libourne-Saint Emilion, július 17-én szombaton, egy közel 31 km-es egyenkénti időfutam, népszerű angol rövidítésével ITT (de nem Nokia…). Nem egyedi ez az eset, hogy a kétségtelen leghíresebb borvidék egy részén jókat tekernek, legutóbb Bordeaux és Pauillac között haladtak a bordói szőlőkben, 2010-ben, szintén egyenkéntin. Pomerol, Néac, Le Rival, Montagne és Corbin lesznek az érintett települések, mielőtt a világ egyik leghíresebb vörösboros kisvárosába begurulnak. A startállomás, ahol Roger de Leybourne anglo-normann lovag alapított erődítést, hamar a környék borkereskedésének a központja lett. Évszázadokkal későbbi bájos kiegészítése mindennek, hogy Libourne postahivatala 1967. óta eljátssza a francia Nagykarácsony szerepét: ide érkeznek a télapónak szóló levelek, hogy aztán innen adják fel őket a… valahová.

Amikor a legendás francia forró csoki legszuperebb és legautentikusabb receptje után nyomoztam, tudtam, hogy David Lebovitz lesz az, akinél megtalálom. Évekkel ezelőtt egy olyan narancslekvár-receptet kerestem, amibe nem kell belehalni készítés közben - és ekkor akadtam rá erre a pasira. Eddig egy lenyűgöző könyve jelent meg magyarul (A tökéletes fagylalt - Csipet Kiadó), de tudom, hogy van egy olyan könyve, ami kifejezetten a francia italokról szól (Drinking French).