Az elmúlt évtized csendben kitermelte Hegyalja új vezető termelőit, akik évről-évre a legmagasabb minőséggel lepik meg az embert. Közéjük tartozik (szerény meglátásom szerint) Balassa István, a Gizella Pince, a Tokaj Nobilis, a Kikelet Pince, Homonna Attila (bizony, még mindig!) és persze Prácserék, akikről most szó lesz.

Öt vagy tíz év, netán ennél is több? – nehéz megjósolni, hogy egy nagy csinnadrattával beharangozott trend, mennyi idő alatt kopik ki a jó érzéssel használt közbeszédből, mennyi idő után válik kényelmetlenné, korszerűtlenné a jelenléte, vagy éppen ellenkezőleg, – hogy teret nyissunk az életigenlésnek – válik halhatatlanná és végérvényessé, parányi, emberi léptékű relációinkban.

Épp, hogy kezdek elmélyülni a kávék és teák világában, és a bárélet területén is sokat kell még fejlődnöm, de e három dolog szerelmeseként nagyon vártam már az idei KávéBár Bazár rendezvényt. És ameddig ennek az eseménynek ez a tizenegyedik kitelepülése, addig nekem ez volt az első látogatásom a két napos programra.