Kérem Várjon!
Cikkek
Kigubóztuk, nem bántuk meg
Egy bor: Pálos Miklós Borműhely "Rokka" Szekszárdi Házasítás 2008
zoranka
2014 december 28.
Borleltárba kezdtem, több okból is, az otthoni listázásom okáról lentebb majd megemlékezem, a pincében is rendet szeretnék tenni, persze, csak épp havazást jósolnak, ami nem ennek kedvez. Na mindegy, ezt a bort otthont találtam. Eltettem, hátha. Mert egy napon élményt fog adni. Hogy melyik bor melyik napon, no ez a titok. Bontunk is rendesen, hogy megfejtsük, most éppen ezt.

De szekszárdi vagy, barátom! Ahogy a szám megtelik a fűszeres-meggyes krémmel, ahogy érzem benne az ananászos-kókuszos egzotikumot, ahogy a tejcsokoládé selymesíti a még lüktető savakat…

Más nagyon fel sem merül benne, persze, most tudom, mit töltöttem a poharamba, azért annyira még én se vagyok feledékeny, hogy a dugóhúzástól az első kortyig elfelejtsem, mit is töltöttem a poharamba.

Levendula, rózsabors. Szárított paradicsom és aszalt meggy. Gyönyörű illata van, most éppen az áfonya kerekedett felül, minden percben újabb és újabb illat mutatkozik.

Amikor kaptam a palackot, Pálos Miki azt mondta, tegyem el pár évre, csak aztán bontsam meg. Úgy gondoltam, most járt le az a pár év, Mikivel jó rég nem beszélgettünk már, pedig szerettem beszélgetni vele vagy csak hallgatni, ahogy élettől-eltökéltségtől fűtötten harsányan gesztikulálva meséli történeteit. Nemrég, a villányi cabernet franc-ok Kodály Központos bemutatóján összefutottunk, én nem tartottam velük a pécsi éjszakába, így lemaradtam az újabb sztorikról.

De itt van nekem ez a Rokka. Az egy évvel idősebbnek 2009-ben adtunk 84 pontot, ennek itt volt négy év fórja, palackérlelődni a borhűtőmben, ami nem mellesleg az ünnepekre megadta magát és már csak üvegajtós borospolcként funkciónál a sarokban. Mielőtt valaki azt gondolná, remek apropó ez megkóstolni mindent, amit benne őrizgettem, én már korábban erre gondoltam…

Nem hiszem, hogy sokáig kellett volna még tartogatni ezt a palackot, de most többet mutat a vártnál, nem mondanám vékonynak, de mellőzi a vaskosság gondolatát is. Érett gyümölcsösség, még élő savak, kellően adagolt fűszeresség, pici bors, pici vanília, egy kis forralt boros keverék, no meg az igazán nehezen megfejtett ánizslikőr.

Töltök még egy pohárral. Ez is tetszik, még mindig. Nem nagy bor, nem a komplexitása, nem a végtelensége bűvöl el, egyszerűen, hogy a helyén találok mindent, jólesik, tetszetős, szekszárdias, talán kékfrankos is van benne bőven, bár az összetételét nem tudom, az előző évjárat kékfrankos-merlot volt, talán ez is, elhinném.

Töltött kenyeret sütöttem ma délután, feta, mozzarella, füstölt trappista és érlelt cheddar volt benne, no meg rukkola, koktélparadicsom, főtt tojás és virsli is, egy vacsoráról megmaradt utolsó szeletet öblítek le a borral éppen, viszi ezt is, bár szebb húsokkal is megbirkózna. 86 pont, ****


Videók: Weér Yvo, 2010

Legolvasottabb
Legfrissebb