Általában így az ősz közepén, már kissé a második felébe hajlóan sikerül eljutni Nagyradára, a Cézár Pincészethez, hogy az aktuális évjáratról beszélgessünk, annak újborait megkóstoljuk, hozzá kóstolva az érlelt vörösek aktuálisan piacra kerülő tételeit is. 

A hazai borvilágnak van az a furcsa szokása, hogy alliteráló hónapnév+szőlőfajta címeket talál ki, hogy ezzel adjon apropót arra, hogy tematikus borkóstolókat tarthasson. Az októbert ezért a leginkább közép-európai szőlőfajta, az olaszrizling nyerte meg, én pedig ennek örömére – és mert a pécsi Cornel’s volt kedves meginvitálni az első, még belvárosibb helyszínen, a Király utcai Reggeliben tartott kóstolójára – ajánlok most négy olyat az ottani kóstolósorból, amit nemcsak bárkinek bármilyen élethelyzetre ajánlok szívesen, de magamnak is.

Egy hónapja már, hogy Ádám Gábor meginvitált a hegyre, az „ő hegyére”, hogy estébe nyúlóan hallgassuk a szarvasbikák egyre közeledő bőgését, lássuk, ahogy az utolsó pillanatban a lemenő nap felbukkan a szürke felhőréteg alatti szűk sávban és narancsszínűre festi a szomszédos Csobánc sziluettjét és koccintsunk a saját borok mellett egy Kozlović Santa Lucia malvazijával és egy Aleksandrović prokupaccal.