Amióta csak megismerkedtem a boraikkal, beleszerettem a Benvenuti teranok karakterébe, a dűlőkbe, Motovunba és ezen keresztül Isztriába. Nekem ők voltak a kapudrog a tájhoz, miattuk térek vissza időről-időre a vidékre. Most Zágrábban futottunk össze, egy borvacsora erejéig…

Van egy hely Magyarországon, ahol még a focistákat is átszoktatták a sörről a fröccsre. Egy kisváros, ahol az emberek hétvégenként borbárba járnak, sőt mi több, kizárólag helyi borokat isznak. Egy hely, ahol mindig történik valami, felolvasóest, élőzene, mulatság, ráadásul még fürdeni is lehet, még ha nem is a bisztróban. Ha eddig nem lett volna egyértelmű, Kiskunmajsáról beszélek.

Tizenhatodszor rendezték, hármasban mint Da bibere először látogattuk meg. Kapkodtuk a fejünket, a bőség zavara nem csak költői túlkapás. Tokaj, Somló, Badacsony, Eger, Pannonhalma, Sopron; habzó, csendes, száraz, édes, hordós, reduktív – régi ismerősök és új barátságok, volt itt minden, mint a Szépasszonyvölgyben! Helyzetjelentés, Kézdy Dániel-interjú és kóstolójegyzet a Furmint Február Nagykóstolóról.