A minap cseh olaszrizlingeket kóstoltunk a pécsi Vasutasban, a kertbe volt tervezve, de a nyár, vagy épp kora ősz legnagyobb zivatara keresztülhúzta számításainkat, behúzódtunk a négy fal közé, egy híján mindenki el tudott jönni és remek hangulat kerekedett. Amihez hozzájárult az is, hogy a tervezett hat Volarik-bor mellett bejött a képbe egy Mikrosvín, egy potyautas horvát grasevina a Josic pincészetből és a végén Szabó Zoli felajánlott még 4 olaszt a pécselyi Arias borászattól. Ez utóbbiakat foglalnám most röviden keretes szerkezetbe.

A GROW du Monde nemzetközi borverseny és mozgalom évről évre bizonyítja, hogy régiónk legfontosabb fehér fajtája – hívjuk olaszrizlingnek, graševinának, welschrieslingnek vagy ryzlink vlašskýnak – képes a világ legizgalmasabb terroir-borai közé emelkedni. Az idei, Mikulovban rendezett verseny egyik szakmai csúcspontja a morva vlašák-világ egyik legmeghatározóbb bástyájánál, a Vinařství Volaříknál tett látogatás volt, ahol 11 tételen keresztül bontakozott ki a Pálava mészköves lejtőinek egyedülálló karaktere.

A Szerémségben egyre-másra nőnek ki a csillogó, új borászatok a földből, kicsit olyan, mint Magyarországon, húsz évvel ezelőtt. Az viszont ott is ritkaságszámba megy, hogy egy nagy birtok igazgatójának legyen egy párhuzamosan működő garázsborászata. A Chichateau története éppen ezt példázza…