Kérem Várjon!
Cikkek
Isztria vörös oldala
Egy bor: Bordon Bon D’Or 2006 (Szlovénia)
szaboberni
2014 július 30.
Vörösborhoz volt kedvem este, nézegettem a borhűtőt, féltve őrzött kincsek laknak benne, mindet tartogatom egy ideje valamire, persze jobb lenne meginni azokat a palackokat is, de hátha összejön, azokkal, akikkel együtt szeretném bontani őket, aztán mostanság legtöbbször mégsem. Ilyen volt ez a bor is, most mégis megbontottam egymagam. Ajándékba kaptam, boros embertől, jól kóstol, bíztam benne. Hiba volt?

Nem. Ráadásul ideje is volt bontani. Lehetett volna előbb is, sokkal tovább nem lett volna értelme őrizgetni. Én már most is kicsit a csúcsán túl érzem, bár van benne anyag, hogy tartson még egy keveset.

Elsőre, bontás után, mintha erdei gyümölcs lekvárba szagolnék bele, mély gyümölcsös lekvárosság áramlik ki. Félreteszem, megnyitok pár e-mailt, mire visszafordulok, már másik arcát mutatja. Aszalt áfonya. Fűszeresség. Szilvalekvár. Hordó is, persze, de inkább meggylikőr jön erősebben.

Hagyni kellene persze, több időt a bornak, végül is 2006 az évjárat. Nyolc év. Azért nem kevés. A termőhely egyébként a Szlovén Isztria, közel a tengerhez. Családi pincészet, 1985 óta foglalkoznak borral, palackozott, kereskedelmi szinten.

Kortyban érezhetően magas savháttér, a refošk nem hazudtolja meg magát, cabernet sauvignon és cabernet franc van még a házasításban, tanninból is van bőven, az ínyemen érzem, nem bántó, inkább csak masszív. A kortyban még érzek érett bogyós gyümölcsöket, de a közepe táján kezdenek eltűnni és a vége kissé kesernyébe fordul.

Hagyom még, hadd legyen ideje kinyílni. A korty kicsit simul, bár a vége most csípősebb, alkoholérzet van, pedig 13, ha jól néztem a címkét. Érett, vastag bor, érett alapanyagból, a cabernet a testet, a refošk a vibrálást hozza a nászba, ételt kíván maga mellé, a keddi ebédem, a vaddisznóragus tészta is jól működött volna mellé, de a ragu kicsit több hússal, kicsit masszívabban, akár csak friss házikenyérrel tunkolva még inkább elbírta volna ezt a bort.

Az illat közben egyre tisztább, egyre szebb, gyümölcsösebb, a háttérben motoszkáló sziruposságot elfeledjük. Mire elfogy a pohárból, kezdek hozzászokni, kezdem megkedvelni. Mindent egybevetve 86 pont, ****.