Kérem Várjon!
Cikkek
Egy tízes belefér?
Négy villányi kékoportó
zoranka
2014 July 24.
A Portugieser du Monde nemrégi visszakóstolását egy rövid oportó-archívum feltárás is követte. Ha már összejöttünk tucatnyian, portugieser-kedvelők, ugrottunk az időben, akár 14 évet, mire is képes ez a fajta a palackban. Négy bor Villányból.

Gere Tamás és Zsolt Villányi Portugieser 2007

A bevezető tétel. Nagyboros jelleg, vastag bor, sok tannin érződik ki, de sav is van bőségesen, a díszítőjegyek tűnnek el, halványulnak el a koncentrációval. Kissé szárító, enyhén fanyar, de mindenképpen komoly anyag, jelen állapotában kevés az oportós jegy, inkább egy szépen érlelt vörösre emlékeztet. ***+

Jekl Béla Villányi Kékoportó 2003

Egy kiváló évjárat, de az 11 éve volt. Ehhez képest a bor hihetetlenül vitális. Rengeteg fűszer, meggy, piros bogyósok, palack buké, hosszan kell szellőztetni, de nagyon megéri. Vibráló sav, élő szerkezet, széles és komoly lefutás, rengeteg édes fűszer nyílik meg a pohárban. Bár nem szokás az oportóra mondani, de ebben tényleg vannak rétegek, van komplexitás. Izgalmas, komoly tétel, még mindig rengeteg élményt tartogat. ****+

Gere Tamás és Zsolt Villányi Kékoportó 2003

Az első élmény kissé bőrös, likőrösen is indít kicsit, de levegőn nagyon szépen alakul, ebben is vibrál a sav, az évjárat különleges volt, édesgyökér, csokoládé és fűszer jön. Ez is nagyon mély és összetett, egy különleges évjárat különleges borait bontottuk ezen az estén. ****

Gere Tamás és Zsolt Villányi Kékoportó 2000

Vékonyabbnak hat a hármasok után, elegáns, nem a testével hódít, a sav itt is szépen tartja magát, komoly gerincet kölcsönöz a bornak, kakaós-csokis jegyek jönnek elő a levegőn, légiesebb, filigránabb, de meglepően szépen tartja magát. Megint egy komoly élmény, érett oportó. ****

A kor, amikor még kékoportó volt a palackra írva. Nem is volt olyan rég, de 7, 11, sőt 14 év távlatából is izgalmas borokat kóstoltunk, a portugieser nem csak egyéves bor. Alapjáraton valóban a frissessége, könnyedsége, ivóssága adja az értékét, sok tiszta, üde oportót kéne készíteni, aminek a villányi borvidék az érettséget, a vastagabb gyümölcsöket tudja adni.

Sokféle irányt kóstolhattunk a külföldi tételeknél is, Villánynak van most is arculata, ezen kéne frissíteni, az alapborokat erősíteni, nem alkoholban és testben, hanem eleganciában és tisztaságban. És kellenek a válogatások, kísérletek, a mikrotételek (akár mint a Bock szelekció vagy Günzer Tamás amarone-stílusú kísérlete), amelyek megmutatják, hogy egy-egy terület vagy borász mire képes.

Villányban a csúcs a cabernet franc, de az alap a portugieser. Ezen a két fajtán lehetne újrapozicionálni a borvidéket. Minden fajta nem érezheti itt jól magát. Lassan talán vége már a kísérletezéseknek, mindenki kipróbált mindent már, de egy komoly borvidék sehol sem 32 fajtával operál. És Villánynak van 2 fő fajtája, ami mellé pár még talán belefér, a pincénél elmegy, de kifelé el kell dönteni, mit érdemes kommunikálni.

Az oportót nem kell visszaszorítani, kicsit szégyellni, kicsit pironkodni vele, hanem büszkének lenni a hagyományokra, no meg elkészíteni belőle a legjobbakat. És visszaengedni a borvidéki zászlóra…