Kérem Várjon!
Cikkek
Valami új, valami más
Hosszú Tányér, Hosszúhetény 2.
Czeczon Enikő
2020 January 22.
Hosszúhetény, egy 3400 fős település. Hosszú Tányér, egy nem utcafronti, lakásból kialakított étterem. Kun Péter, egy kihívásoktól nem félő, ambiciózus séf Baranya megyében. Ez a három fő hozzávaló kellett, hogy 2019. novemberében megszülethessen a falusi turizmus központjában egy olyan hely, ahol élményekkel gazdagodhatunk a tér kialakítása, a tányérok, a tálalás, az aromák, az ízek és illatok terén is.

Az étterem újszerű szellemisége az, ami először megfogja az ideérkezőt. Ez azonban már jóval az ajtón belépés előtt megtörténik. Akik távolabbi városokból érkeznek, azoknak még fontosabbá válik a készülődés, a várakozás, a Mecsek gyönyörű táján való át utazás. Történt ez velem is, amikor egy céges vacsorára ide érkezvén, időben el kellett indulnunk Pécsről. Este volt, így magából a környékből nem sokat láttunk, de a rövid menetidő alatt kialakult hangulat kárpátolt a látványért. Ez a szertartás egyfajta plusz varázst ad az ideérkezésnek, ahol a megszokottól eltérőt, mégis ismerőst próbálhatunk ki.  És erre itt minden adott. 

Már a Bagolyvár Étterem, a Deseda Kapuja és a ChefKalauz megvalósítása, a Gourmet Csárda című könyv kiadása jelezte, hogy a konyhafőnök nem fél a kreativitástól, bevállalja a rizikót és sokszínű egyéniségét megjeleníti a tányérokon is. Szereti ötvözni a klasszikust a modernnel, és mindezt úgy teszi, hogy közben tiszteli hazája és térsége hagyományait. 

A Hosszú Tányér esetében is erre törekedtek a megalkotók mind a helyiség, mind az ételkínálat kialakításában. Az étterem belső tere egyszerre otthonos és elegáns. Megjelenik a modern a 19. századi klasszikus berendezések között vagy épp fordítva. És ami mellett nem mehetünk el szó nélkül, hogy vendég és séf közelebb kerül egymáshoz az által, hogy nyílt konyhás rendszerrel működik a hely. Bepillantást kapunk az ételeink elkészítésébe, beszélgethetünk a séffel, a felszolgáló személyzettel, akik szívesen válaszolnak minden feltett kérdésre. Persze, a konyhába nem kedvünk szerint jöhetünk-mehetünk. A főételeink folyamatát nézhetjük végig. Kissé meg ijesztett ez a “szigorúság” ottlétemkor. És azt gondoltam, hogy a séf sem lesz beszédes kedvében, abból kifolyólag, hogy a rendelt fogásunk elkészítésére koncentrál, de pozitívan csalódtam.  

Sikerült megteremteniük az otthon érzetét, hiszen mint, minden családban általában a konyhában kerül sor a legjobb beszélgetésekre. 

A fogások esetében elhagyták a fine dining definícióját. Az adagok egy hagyományos étterméhez hasonlítanak, miközben mégis letisztultan, kifinomultan, egyfajta művészeti alkotásként kerülnek a tányérra, majd elénk. 

Az étlapon szereplő ételek mind úgy lettek megkomponálva, hogy felkeltse a figyelmünket. Kíváncsivá váljunk irántuk, és azt a gondolatot ültesse el a fejünkben, hogy “Ezt nekem meg kell kóstolnom!”. Fedezünk fel hagyományos, jól ismert és meghökkentő hozzávalókat is, amik tartalmaznak még egy plusz csavart. Olyan ételkészítési technikákat, amelyek nem mindennaposak.  

Libamájfagylalt narancs kaviárral, salátával, szarvasgomba chutneyvel, omlós tölcsérrel és sós karamellel tálalva. Habos gombaleves gombákkal, ricottával és szárított zellerrel szervírozva. Nagy levesesként nem hagyhattam ki ezt az ételt. Nem egyszer ettem és készítettem már gombalevest, de ez mindent felülmúlt eddig. 

A főételek között szerepel morzsás nyúlcomb kelkáposztafőzelékkel, malac rollbraten, valamint elsőre furcsának található lámahátszín vörösboros redukcióval, brokkoli vajjal, fűszerhabbal, rókagombával és zsemlebonbonnal tálalva. Az én választásom a grillezett Novák sajtra esett, amit kecskesajttal, habos vajasmartással, sós dióval és sült zöldségekkel tálaltak. Jobban örültem volna, hogyha több zöldség kerül a sajt tetejére, hogy önmagukban is meg lehessen kóstolni őket. Nagy részük azonban mind alatta volt, szósztól átitatottan, de mindennek ellenére finom és ízletes főételt kóstolhattam. Desszertnek spenótos panna cottat választottam, ami annyira ízlett, hogy megpróbáltam elkészíteni otthon, de sajnos nem lett ugyanolyan a végeredmény. 

Ez csak néhány fogás a sok közül, amik mindengyike azonban nem biztos, hogy megtalálható lesz a tányérokon már, hiszebb újabb különlegességek kerültek a nemrégiben debütáló új menüre.

Az ilyen helyek egyfajta jelzései annak, hogy a magyar gasztronómia vidéken is felvilágosodni látszik. Erősödik a gasztrokultúra, és az emberek részéről érdeklődés mutatkozik iránta. Kevesen vannak még a vendéglátás területén, akik elszakadtak a megragadt szemlélettől mind Baranyában, mind más vidéki megyékben, és felismerték volna, hogy a vendégek nyitottak az újfajta élményekre. 

A Mecsek lábánál fekvő községben, Hosszúhetényben azonban az első lépések megtörténtek, hogy egy hamisítatlan, valódi, kulináris élményt  nyújtsanak nekünk, vendégeknek, akik nem félnek kipróbálni valami újat, valami mást.


Fotók: Kiss 'Gadget' Zoltán