Kérem Várjon!
Cikkek
Fette Berta és a pinot gris esete
Borok, sajtok, Svájc
Győrffy Zoltán
2019 július 19.
Egész különleges kóstolónk volt a minap, ritkán jutunk 16 svájci bor kóstolásáig, főleg utazás nélkül. Most egy random tizenhatos sorra kerítettünk sort, ráadásként tucatnyi svájci sajt is tányérra került. A Pécsi Tudományegyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetében most egy syrah, egy pinot gris és persze Fette Berta dobogtatták meg a szívemet.

Svájc nem a borairól híres, pedig akár lehetne is. Viszont a derék svájciak javarészt megisszák a borukat, nem nagyon küzdenek az exportért. A boraik így is csak a belső piac 35 százalékát fedi le, egyetlen százaléknyi bort engednek külföldre, elsősorban presztízscélokból.

A svájci borrégiók és AOC területek

A kutatóintézetes legfelső parcella 260 méteren van, a svájci területek javarészt 270 és 1100 méter tengerszint feletti magassággal rendelkeznek. A mintegy tizennégyezer hektáron 68 %-ban 4 fajta terem: pinot noir, chasselas, gamay és merlot. A maradék közel 80 egyéb szőlőfajtát takar, a területek 36 százalékán helyi fajtákkal foglalkoznak.

A termelés megoszlása borrégiónként

Az arvine, humagne rouge, cornalin, amigne, humagne blanc vagy räuschling Magyarországon elég kevesek kedvenc fajtája, de a svájciak szeretik az autochton szőlőket és persze a belőlük készített borokat.

A szőlőterületek fajták szerint

A 6 borrégió és 62 AOC appelláció közül most elsősorban Valais és Vaud került fókuszba, de kóstoltunk schaffhauseni pinot noirt is.

Nem térnék ki bővebben mind a tizenhat borra, hosszas lenne és unalmas. A válogatás abszolút szubjektív volt, Jakab Gábor, a PTE SZBKI igazgatója rendelkezik erős svájci kapcsolatokkal, lévén éveken át élt és dolgozott ott, így a készletéből osztotta meg velünk a borokat. A többségük a 10-15 frankos, azaz mondjuk alapszériás bornak, voltak frissebbek és régebbi évjáratok, helyi fajták és világfajták, mutatom, mi tetszett a leginkább.

Öt fehérbort kóstoltunk, engem a chasselas (amint fendant néven ismernek Valais-ban) és a sylvaner (amit viszont johannisbergként) nem fogott meg, a 2017-es fehérek savhiányos, lomha borok voltak, egy nagyon meleg évjáratból, ahol a zöldszilváninak például remek illata volt, érett citrusok, őszibarack, de utána nagyon keveset villantott. Mindkét bor olyan 81-83 pont körül kapott tőlem. Jaques Germanier Viognier 2012 bora túl volt már a csúcson, jobban érdekelt volna 5 évvel ezelőtt.
Viszont. A legnagyobb élmény két Vaud AOC okozta. Az egyik egy chardonnay, charmont, doral cuvée volt (L’Assemblage de Coeur 2015), e két utóbbi fajta chardonnay és chasselas (azaz saszla) keresztezése. A Cave de Jolimont bora erőteljes karakterű, vajas, tósztos, krémes, pörkölt magvakkal, hordóval, őszibarack kompóttal, érett, de mégis jó savakkal. 84-86 pont.

Szőlőültetvény Vaud borrégióban

Az egyéni kedvenc a Cave de la Côte Pinot Gris 2015 AOC Vaud bora lett, ami aszalványokkal, barackkal, édeskés gyümölcsökkel, viszont élénk savakkal, kedvességgel egyre szebb lett, ahogy telt-múlt az idő, a sajtoknál meg abszolút jól működött. 85-87 pont.
Volt rozé is, fűszeres testes, krémes, banános, cseresznyés Dôle Blanche du Valais a Vave de Murgéres-től, 2016-os volt, ami de nem zavart. Semmi extra, de egy csúszós, behízelgő, gyümölcsös, tartalmas rozé.

Pinot noir trió

Három pinot noir érkezett trióban, Hallau Pinot Noir 2017 (AUC Schaffhausen), Cave St-Pierre Pinot Noir 2017 (AOC Valais) és Terram Helveticam Pinot Noir 2013 (AOC Valais). A schaffhauseni könnyed volt, fűszeres, cseresznyés, szinte kadarkaszerű. Legjobban a Cave St-Pierre Reserve des administrateurs tetszett, árban olyan 13.70 frankért találtam meg neten, epres-málnás illat, kortyban meggy, föld, alkohol, szilva, tartalmas, de van benne könnyed elegancia. Az első bor 83-85, a második 85-87 ponton állt meg, a harmadik már túl volt a csúcson, mielőtt az istállóba ért volna.

A Cave de Bellecour Valbello 2017 borát az aldi kínálatában találtam meg, 9.99 frankért volt akcióban és tuti közönségkedvenc. Olyan 10-20 gramm maradékcukorral készült, gamay, gamaret és garanoir fajtákból – ez utóbbi kettő gamay és reichensteiner keresztezése. Tiszta, gyümölcsös, vannak savak, van csersav, boros érzete van, de a nagyon behízelgő fajtából.
Három helyi fajta érkezett, két cornalin és egy humagne rouge, én most ezeket szkippelném, egyik sem volt rám igazán nagy hatással, ezekből kóstoltam már szebb, jobb állapotú borokat is.
A világfajták közül a Germanier pincészet Merlot 2012 és Cabernet Sauvignon 2013 közül a merlot tartotta jobban magát, de nálam az is olyan 81-83 pontra volt elegendő. 

Világfajták között kiemelkedő syrah

Viszont a La Rodeline pincészet Les Epalins Syrah 2017 a nap fénypontja volt nekem. Az illata folyamatosan nyílt, tisztult, gazdagodott, feketebors, áfonya, szeder, feketeribizli, szájban szépen strukturált, kis csoki, szegfűszeg, jön a bors, jönnek az erdei gyümölcsök. Ötszáz méter magasságban található az ültetvény, ahonnan szüretelték, egy liter alatti átlaghozammal tőkénként. Remek élmény volt. 87-89 pont. Mellesleg ez kicsit drágább is volt a többinél, de ezt csak utólag fedeztem fel, a pince weblapján ez 25.50 frank, ami olyan 7500 forintot tesz ki.

Valais


A sajtok

Az első tányéron csak lágysajtok szerepeltek. Tomme Vauloise, szarvasgombás tomme, Fondant de Brebis (mint kakukktojás, hiszen az francia pireneusi juhsajt) és Moser Fette Berta. A szarvasgombás tomme-ot csak a syrah vitte, míg a krémes, vajas, sós, általam eddig nem ismert Fette Berta a pinot gris zseniális párja lett, ami édeskés, gyümölcsös aromatikájával kiegészítette a sajtot. 

A következő tányéron elsősorban német-svájci sajtok szerepeltek: Bündner Bergkäse, Sännächäs, Urnerboden Alpkäse és Mont Vully. Önmagukban mindegyik izgalmas volt, a chasselas itt visszatért, sőt a chardonnay-hézasítás is egész jól passzolt az érettebb, nyolc hónapos érlelésű Urnerbodenhez.

Aztán mindent vittek a La Gruyére AOP sajtok, volt itt 5, 8 és 14 hónapos érlelésű, viszont nálam a surranópályán jött, látott és nyert a Lustenberger 1862 nevet viselő, 12 hónapos érlelésű sajt. Egyszerre volt krémes, érlelt, gyümölcsös (barackos) és finoman sós. A Cave St-Pierre pinot noirját kóstoltam vissza hozzá.

A teljesen szubjektív merítés lehetett bármilyen véletlenszerű, de a sajtok tekintetében a svájciak biztosan előrébb járnak, mint a borokkal (bár ott sincs sok kivetnivalónk), már csak adottságaik okán is. A boroknál lehetett kiválót és jót találni és sok közepest, de a sajtoknál sokkal jobban megszaladtak a ceruzák, ha pontoznánk egy százas skálán, ott inkább a kilencvenes osztályzatok jöttek volna, borokban a nyolcvanasok domináltak. Jöhet a folytatás.


Köszönet a borokért és a sajtokért Jakab Gábornak, ismét kicsit közelebb hozta Svájcot!

A fotók egy része és az ábrák: swisswine.ch

Legolvasottabb
Hirdetés
Legfrissebb
Programajánló
2019. November
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
 
 
 
 
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
2019. 11. 20. 15:00 - 17:00
PAB Székház Pécs, Jurisics M. u. 44.
21
22
23
24
25
2019. 11. 25. 18:00 - 20:00
PTE KTK B025 Pécs, Pécs, Rákóczi út 80.
26
27
28
29
30
Programok