Rendeltünk egy tucat bort az osztrák borkereskedőktől, talán a térség legnagyobb ilyen típusú cége, jó webshoppal, sok üzlettel, nem mellesleg jó is csinálják a dolgukat. Sokat vásárolok náluk, de most az érdekelt, milyen lehet az a borsor, amit saját név alatt hoznak ki. Páran összedobtuk, megrendeltük, majd jó pár hetet pihent a pakk a raktárunkban, mire sor került rájuk. És még két osztrák palackot hozzácsaptunk a sorhoz, ha már egyszer.

Megjelenése könnyedséget sugall, színe áttetsző, széle aranyba hajlik. Lassan csorog le a pohár falán, láthatóan van benne anyag bőven. Közvetlenül a nyitás utáni percekben csalánra és egresre hajazó illatjegyek lepik el az orrot, meg csipetnyi fűszer is. Vakon gondolkodás nélkül sauvignon blanc-ra tippelnék.

Somló és Tokaj között a Várban szerencsésen rövid az út. Tettünk ugyan kis kitérőt délre, nyugatra, de az első nap a tokajiaké volt. És megállapítottuk, hogy még a közeljövőben Tokajba kell utaznunk. Szigorúan tanulmányútra. Kóstoltunk elég sokat, de a cikkbe csak három pincészet fért be. Noha voltak még szép borok, voltak még figyelemreméltó borászatok, itt azonban egységes, magas szintű teljesítményre figyeltünk fel. Hát ők következnek most, no meg a mi élményeink.