Vannak borok, amelyek vakon is levehetünk a polcról. Ismerős címke, fajta rendben, az évjárat szinte érdektelen. Nem csak a boripar tömegtermékei hozzák ezt, de vannak olyan típuskedvenceink is, amelyek kisebb műhelyekben készülnek. A magyar éttermek jórészében a merlot rég és talán most is a Heimann Merlot-t jelentette. Már kapható a 2011-es évjárat.

Lassan kialakult a rendszere a kétheti baráti-szakmai kóstolgatásainknak, az apropó persze mindig néhány új bor, amihez hozzácsapunk pár kedvencet és arról kevesebbet beszélünk, ami a legfontosabb, hogy jó barátok között bort inni, beszélgetni. Jegyzetek születnek, hol több, hol kevesebb, most kedden szorgalmas voltam és talán csak egy bornál maradt el a szöveg. Amit a hajtás után mutatunk be, ott viszont jegyzetelhettem, mert mindannyiunknak volt véleménye. 

Az utóbbi esős napokban az általános fehérboros hangulatból visszaváltottam vörösre. Talán a borverseny-szezon is hozta ezt, a legutóbbin, Siklóson néhány chardonnay és irsai olivér után jött pár siller (kettő közülük nekem határozottan bejött), majd két tucat vörös cuvée. Hazaérve elő kellett venni egy vöröset, nem volt mit tenni.