A villányi pincesor a város legnyüzsgőbb része. Ma már nehéz elképzelni kiépített utak, infrastruktúra, és a számtalan vendéglátó helyiség nélkül, pedig 1995-ben még ilyen képet mutatott a főutca. A Szende pince azonban már ekkoriban is itt várta a vendégeket.
Azt mondják ilyenkor, egyik szemem nevet, a másik sír. Pedig rég kóstoltam már ilyen sauvignon blanc-t a Villányi borvidékről. És pont azért csordult pár könnycsepp a másikból, mert lehetett, lehetne még több, még jobb. Ha nem volna ez a mindent bedaráló újborőrület, a szüret előtt elvárt újborokkal. A piac elvárja, a piac megkapja, én meg az a kisebbség vagyok, aki a azon a lehetetlen helyzeten szontyolog, mi lett volna, ha.