Van valami különleges hangulata a pécsi Sétatérnek. A gesztenyefák alatt üldögélni, beszélgetni, borozgatni a nyár elmaradhatatlan élménye. Augusztus huszadikán erre a hangulatra, erre az élményre alapozva szervezzük meg immáron harmadszor a pécsi Koccintást. Tavalyelőtt kétszázan megnyertük az első versenyt a nagyvárosok kategóriájában, a tettyei Tüke Borháznál cirfandlival koccintottunk. Egy évvel később ezt a számot kicsivel növelni tudtuk, de Szekszárdon ezren koccintottak, így oda került az elsőség. Idén újra nyerni szeretnénk!

A mai világban nem egyszerű a borászatok élete. A nagyok nem ritkán hitelekkel tudják csak fenntartani magukat, míg a kicsik sok esetben a minőség oltárán áldozzák fel az életben maradást. Nos, a versendi Kovács-Harmat Pince egyik csoporthoz sem tartozik, mindent saját erőből vagy pályázatok segítségével oldanak meg, s mégis jól működik a gépezet. Az alapító, Kovács László a házigazdánk.

Lazulunk. Nincs mit tenni. Kánikula van. Harminc. Harmincöt. Celsius. Nehéz összefüggő mondatokat alkotni. Amúgy se megy sokszor, dünnyögik most jóakaróink, de most végképp nem. Csak annyi erő marad, hogy bort nyitunk. Fehér legyen, most az, és ne túl sok. Kezembe akad egy cserszegi fűszeres. Legyen.