Kevesebb év maradt ki, mint ahányszor ott voltam. Hiába nem szeretem a tömegrendezvényeket, leginkább a tömeget, de legalább egy fél napra, egy délutánra-estére mindig elnézek a Villányi Vörösborfesztiválra. Jó apropó a Borakadémia, ahol idén is kiváló villányi borászokkal beszélgethettem, de ilyenkor jut idő másra is.
Szeptemberben két írás kapcsán is sokat kellett gondolkodnom. Az egyiket magam írtam, a másik meg egy vitaindító volt, további írásokat eredményezett, igazi vitát talán nem is. De beszéltek mindkettőről. A sajátomat összegezném, a másik meg párhuzamban lesz érdekes.
Voltunk bobozni a Mecsextrém Parkban. Megéheztünk, megszomjaztunk. És megvilágosodtunk, hogy most Pécsi Napok vannak, két helyszínen legalább, aznap épp három is akadt. Kanyar a Barbakán felé, séta a téren. Nagyjából két-három óra alatt több csalódás ért, mint tinédzserként a csajokkal, pedig az sem volt sétagalopp.
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Egy bor: Lansai chardonnay 2021
-
Vitaindító írás a Pécsi Borozó főszerkesztőjétől
-
avagy út az alkoholmentes „bor”-tól a dubaji csokoládéig
-
Egy bor: Vina Laguna malvazija istarska 2023
-
Beszélgetés Barta Károllyal
